A 2024. október 31-én megalakult szolnoki közgyűlésben több új képviselő is helyet foglalt, köztük Székács János, a Demokratikus Koalíció (DK) képviselője, valamint Tóth Klaudia, a Momentum Mozgalom képviselője. Azóta több mint 100 nap telt el, azonban a közgyűlés ülésein eddig nem, vagy alig hallhattuk őket felszólalni saját választókerületük érdekében. Vajon mi lehet a hallgatásuk oka? Nincs mondanivalójuk, vagy egyszerűen csak jobb csendben maradni?
A közgyűlés jegyzőkönyvei és a nyilvános ülések felvételei alapján megállapítható, hogy Székács János nem, Tóth Klaudia pedig alig élt a felszólalás lehetőségével a közgyűlés ülésein. Ez különösen meglepő annak fényében, hogy a választópolgárok azzal a céllal juttatták őket a testületbe, hogy képviseljék az érdekeiket és hangot adjanak problémáiknak.
Mindeközben a képviselők tiszteletdíja jelentős: Székács János és Tóth Klaudia is havi bruttó 621 500 forintot keresnek. Ez az összeg pedig sokak számára már önmagában is megkérdőjelezi a passzivitásukat.
Vajon megéri ennyiért hallgatni?
Felmerül azonban egy másik kérdés is: vajon a hallgatásuk csupán megfontolt stratégia, vagy esetleg ennél mélyebb problémáról van szó? Lehetséges, hogy nem érzik magukat elég felkészültnek egy ilyen döntéshozói fórumon értelmesen és összeszedetten felszólalni? Talán egyszerűbb a háttérben maradni, mint nyilvánosan állást foglalni a város ügyeiben?
Fontos megjegyezni, hogy a közgyűlés munkájában való aktív részvétel nem csupán a szavazásokon való jelenlétet jelenti, hanem a választópolgárok érdekeinek képviseletét is. Ehhez pedig elengedhetetlen a rendszeres felszólalás és a problémák felvetése.
A hallgatás persze lehet taktika is, de vajon milyen hatékony egy olyan képviselő, akit soha nem hallani?
Remélhetőleg a jövőben aktívabban részt vesznek majd a közgyűlés munkájában, és hallatják hangjukat a szolnokiak érdekében.
Mert ha nem, akkor lassan joggal merül fel a kérdés: minek fizetik őket?
